Út ide

"Az ember néha azt hiszi, mindent ért a világban, jól ismeri magát és a körülötte élőket, s tisztán látja jövőjét.
Célokat és elveket gyárt, ígérget, már előre büszkélkedik..."

Én is ilyen voltam - egy makacs, öntudatos kislány.
Szépen elterveztem, hogyan válok sikeres és boldog felnőtté, s azt is, hogyan öregszem meg.
Szilárd céljaim voltak, amikért kitartóan harcoltam is, gondolván, hogy az eredmény garantált.
Megfogadtam, hogy mit veszek át a rokonoktól, barátoktól, s milyen nem leszek az életben soha.
Nem mondom, hogy mindig egyszerűnek tűnt, hogy soha nem ingott meg a hitem, s azt sem, hogy nem számítottam a kudarcélményekre, de biztos voltam benne, hogy hamarosan minden helyreáll.
Miért is ne állna, hiszen én AKAROM, és megteszem érte, amit tudok.
Miért ne érném el a szépséges álmokat, mikor jó ember vagyok?

El kell egyáltalán mondanom, hogy a fenti okfejtés badarság? :)
Soroljam el, hányszor húzhatják keresztül az egészet emberek, élethelyzetek, a környezet vagy saját magad?

"...eljön az a nap, amikor az egész összedől. BUMM!"

Nekem most jött el ez a "bumm";
az az időszak, amikor mindent át kell értékelni.
Vagy mégsem?

23 évesen érzem végre, hogy az egész világ máshogy működik, mint gondoltam.
Mélységesen haragszom az emberekre, a társadalomra, mindenre. Mert bár egy énem azt mondja, hogy felnőttem, és vége a naiv világképnek, egy másik én még mindig kamaszos lázadással hajtogatja, hogy ez nem igazságos, és nem működhet így! S ahogy mondtam, az egyik felem átértékel, de a másik arra késztet, hogy büszkén emeljem fel a fejem, hogy én nem akarok máshogy élni, csak céltudatos, tiszta szívű, "egyszerű" gyermekként. Tele vagyok ellentmondással. Az is lehet, hogy amire büszke lennék, valójában nem is olyan "jó"?

Elveszettnek érzem magam. Olyan kis üresnek.
Így jutottam hát ide. Azzal a céllal, hogy elmeséljem, hogyan tört meg bennem minden. Ki szeretném önteni az összes kusza, kavargó érzést a szívemből. Okfejtéseket akarok, amiknek se eleje, se vége. Talán segít összerakni a képet, talán Nektek segít elgondolkodni. Lehet, hogy végül sikerül lezárni a kérdéseket, s határozott véleményt formálni, de az is lehet, hogy csak egyre nagyobb lesz a zavar.

Hát... bízzunk a legjobbakban :)